● Kommunikáció:

Sokszor tapasztalható, hogy bár a nyelvtanuló érti a szavakat, de amikor angolul kellene megszólalnia, leblokkol, és emiatt nem tud gyorsan váltani.
Fontosnak tartom, hogy az oktatás során a lehető legtöbbet kommunikáljunk angolul egymással, beleértve az instrukciókat is (kivétel képeznek a nyelvtani magyarázatok középfok alatt, illetve ha a tanuló teljesen „elveszett” az angol beszélgetésben).
A szituációs gyakorlatok, a különböző témák megvitatása, véleménycsere (akár maga a vita, eltérő szempontok ismertetése is) szintén sokat segíthet, hogy a reagálás spontán és életszerű legyen, amely a mindennapi helyzetekben nagy segítséget nyújt.

● Angol szókincsfejlesztés:

Fontos része az angol tanulásnak, függetlenül attól, hogy valaki nyelvvizsgára készül vagy sem.
Nagy segítséget nyújthatnak a tematikus szókincsfejlesztők, amelyek egyszerre nyújtanak összefoglalót a legfontosabb nyelvi kifejezésekről, majd különböző feladatokkal gyakoroltatják azokat. Alap, közép és felsőfok szinten is számos anyag elérhető. Szintén megkönnyíthetik a szótanulást a különböző angol nyelvi játékok (keresztrejtvények, vizuális segédanyagok.)

● Beszédértés:

A kommunikáció része, hiszen nem csak beszélnünk, hanem meg is kell értenünk, amit a másik mond. Ebben gyakori akadályt jelenthet, hogy sokszor mindent egyes szót meg akarunk érteni, és leragadunk egy elhangzott ismeretlen szónál, akkor is, ha az nem hordoz fontos információt. Ez viszont azt vonja maga után, hogy a következő angol mondatokat már nem lehet könnyen utolérni.
Különböző, szintnek megfelelő gyakorlatokkal (először rövidebb, majd hosszabb szövegértési „listening”gyakorlatokkal, célzott feladatokkal) viszont elérhető, hogy fokozatosan megtanulja a nyelvtanuló kevésbé zavarónak tekinteni az idegen szavakat, arra figyeljen, amely lényegi információ, és ne vonja el a figyelmét egy-két idegen angol kifejezés.

● Nyelvtan:

A nyelvtudás igen fontos része, ha nem is a legfontosabb. Az angol nyelvtanulásban gyakori jelenség, hogy számos nyelvtani részt ismer már a tanuló, de ezek nem képeznek egy számára átlátható rendszert, vagy pedig nem tudja szóban/írásban használni őket (legyen szó akár a rendhagyó igékről vagy az igen változatos angol igeidőkről). Éppen ezért célzottan arra törekszem, hogy a nyelvtanuló minél könnyebben átlássa az adott nyelvtani részt, illetve szóban és írásban is különböző angol feladatokkal (nemcsak az klasszikus nyelvi feladatok, hanem prezentációktól az esszékig) gyakoroltassam a nyelvtani anyag használatát.

● Íráskészség:

Fontos készég mind a mindennapi életben és a nyelvvizsga-felkészítés során is. Gyakorta előfordul, hogy a nyelvtanuló vagy nincs tisztában az adott feladat tartalmi/stilisztikai követelményeivel (angol hivatalos levél, esszé, cikk, kritika írása, prezentáció készítése stb.), vagy pillanatnyilag nem tudja belevinni a szintnek megfelelő nyelvtant/szókincset. A mindennapi életben szintén hasznos lehet, hogyan kell egy jó kísérőlevelet vagy beszámolót írni. Ehhez segítséget nyújt, ha az angoloktatás során először tisztázzuk, melyik „műfaj” mit követel, majd feladatok segítségével (mintalevelek, adott kifejezés „sablonok”) az alkalmazás szintjén is gyakoroltatjuk az adott tananyagot.

● Készségfejlesztés:

Minden nyelvtanuló más, és másfajta nyelvi készségekkel rendelkezik. A célom az, hogy ezek egyensúlyba kerüljenek: pl: egy jó kommunikációs készségekkel rendelkező tanuló helyes, igényes angol nyelvtannal és szókinccsel beszéljen, hiszen egy tárgyaláson vagy munkainterjún gondot illetve rossz benyomást kelthet, ha valaki folyamatosan megértést akadályozó hibákat vét.
    
Sokszor épp az ellenkezője jelenthet problémát: viszonylag jó nyelvtani érzékkel rendelkező tanuló nehezen fejezi ki a gondolatait, hezitálások, hosszú szünetek követik egymást, ami ugyan a tanulási folyamat természetes részei lehetnek, de a mindennapi életben ugyanolyan problémát jelenthetnek neki, mint az előzőleg említetett példában.

Megpróbálom mindig a tanítvány gondolkodásmódja számára legkönnyebben értelmezhető módon elmagyarázni az éppen problémát jelentő részt, illetve folyamatosan gyakoroltatni azt több készségen keresztül is (pl. nyelvtant nem „szeparáltan tanítani” hanem beszédben, szituációkban gyakoroltatni – ezáltal tapasztalatom szerint hatékonyabb és talán élvezetesebb is – bár kétségtelen, néha fárasztó is lehet:)

A tanítás során célom az, hogy ezek és más nyelvi problémák megoldódjanak és szituációtól ill. nyelvi környezettől függetlenül (legyen az külföldi baráti kirándulás vagy tárgyalás/munkainterjú) tudja kifejezni magát a nyelvtanuló.